Nem lehet azt mondani egyelőre, hogy hatalmas tradíciókkal rendelkezünk az illető rendezvény megszervezése kapcsán, azonban az eltelt közel fél éves időszakban a második nyíltnapunkat szerveztük meg az elektroncsöves erősítők témakörében 2019.12.15-én vasárnap (és a visszajelzések alapján már azonnal látszott, nagyszámú érdeklődés mutatkozik a téma iránt érdeklődők részéről).

Vélhetően az előző találkozó érdekességeinek köszönhetően mind a délelőtti mind a délutáni program helyei megteltek, és közel 30 fő tisztelt meg bennünket részvételével.

A programot az előző találkozónkon arra alapoztuk, hogy egy adott elektroncsöveket használó erősítőben (Primaluna DiaLogue Premium integrált) a különböző márkájú, de azonos műszaki specifikációjú csövek szólhatnak-e máshogy, illetve ha ezeket egyre elismertebb márkájú példányokra cseréljük, úgy érezhető-e a kapott hangban is a feljebb lépés.

Ezen második találkozóra egy picit más irányból szerettünk volna közelíteni. Úgy szerettük volna megvalósítani, hogy nem a „rosszabb” hang irányából a „jobb” irányába megyünk, hanem szerettünk volna több jó és érdekes hangzásvilágot megmutatni. A szervezés során folyamatosan érkeztek a megkeresések és felajánlások hozzánk AVX fórumtársaktól, barátoktól és ismerősöktől. Ki egy erősítőjét szerette volna elhozni és megmutatni, ki pedig egy-egy féltve őrzött csőkészletét kívánta magával hozni. 2 héttel a rendezvény kezdete előtt már a bőség zavara lett úrrá rajtunk, ott tartottunk, hogy vajon miképpen sikerül a programot besűríteni délelőttre és délutánra is egyaránt, mit célszerű elhagynunk.

 Végül az alábbi erősítőket hallgathatták meg a hozzánk ellátogatók: 

Pointe Platinum integrált sztereo erősítő (2db ECF-80 cső + 4db EL-34 végfokcső)

   (bővebben az erősítőről: www.pointe.hu )

Audiomat Arpége Reference 10 RC  (3db ECC83 cső + 4db EL-34 végfokcső)

       (bővebben az erősítőről: http://www.audiomat.fr/Arpege-reference-10~~167-0 )

PrimaLuna Dialogue Premium előfok + 2db monoblokk

  (6db ECC82 + 2db 5AR4 az előfokban és 6db ECC82 + 4db EL-34 / végfok)

   (bővebben az erősítőről: https://www.primaluna-usa.com )

1., Előkészületek:

Az összejövetel előtt már hetekkel elkezdtük a lehetséges csőkészleteket, variánsokat szortírozni, mivel egy-egy cső cserélése kényszerű okokból több perces művelet így 10 alá akartam leszorítani az egyes változatok számát.

Az esemény létrejöttéhez szerencsére sok külső segítséget kaptam, ezúton is szeretném megköszönni Tonya, Josselin Beaumont, BZoli63 AVX-es fórumtársaknak a segítséget!

Amikor még csak körvonalazódott a II. rendezvény, akkor is húzós feladatnak tűnt a Primaluna előfok + 2db végfok kiszolgálása csövekkel, ugyanis az előfok 6db 12AU7/ECC82 és 2db 5AR4 típusú csövet, míg a végfokok egyenként 6db 12AU7 és 4db végfokcsövet igényelnek. Utána jött még a képbe a Pointe erősítő, amely ugyan a végfokcsöveit tekintve (EL-34) kompatibilis a másik kettővel, az előfok/fázisfordító cső ECF-80 típusú csőből 2db, máris nőtt a variációk száma. Még mielőtt leírom a meghallgatás során kipróbált csöveket, szeretném ismertetni mit jelent az, ha egy elektroncső „NOS” cső. Ez a „New Old Stock” kifejezés rövidítése, azokat a csöveket hivhatjuk NOS csöveknek, amelyeket régen gyártottak (akár 1950-es, 1960-as évektől), de nem kerültek használatba és az akkori gyártási időpontjuktól kezdve eredeti dobozukban pihennek és arra várnak, hogy most valaki betegye egy elektroncsöves erősítőbe és meghallgassa :) Ezek olyan tradicionális csőgyártó gyárak termékei, amik ma már nem léteznek, vagy nem abban a formájukban amiben régen. Akik ilyen típusú erősítőket és egyéb elektronikai eszközöket használnak, előbb v. utóbb elkezdenek NOS csövekre vadászni, mivel sajnos a régi csőgyárakkal együtt nagyon sok gyártáshoz kapcsolódó titok is a sírba szállt.

Érdekes videó 1998-ból a Tesla gyárból: https://www.youtube.com/watch?v=UcRTGVenN9U

Régi felvétel a világhírű Mullard gyárról: https://www.youtube.com/watch?v=5WCWejeRR_s

Ma működő Shuguang gyár: https://www.youtube.com/watch?v=UIBceKSvtcM

Ami igazán megdöbbentő, hogy a mai napig nagyon sok olyan munkafolyamat van a gyártás során, ami emberi kézierőt igényel, leginkább a magasabb kategóriájú, bonyolultabb szerkezetű csövek esetében.

Gyakran lehet hallani, az új csövek bizony ritkán szólnak úgy, mint a régiek. Természetesen itt is van kivétel, ami erősíti a szabályt, néhány gyártó nagy fejlesztési tartalékokat mozgatott meg az elmúlt években, hogy a NOS csövekhez hasonló, sőt néhány esetben azokat túlszárnyaló csőtípusokat fejlesszenek ki. Ez volt az oka, hogy több új gyártású csövet is meghallgattunk mi is, majd betettük a programba.

A Primaluna előfok-végfok összeállításhoz elkezdtük összehallgatni az alábbi elektroncsöveket:

Előfok:
- gyári Primaluna csőkészlet
- Tungsram ECC82/12AU7 NOS 
- Ei, Valvo, Siemens, GE, RFT, Tesla, Telefunken 12AU7 NOS csövek

(itt már láttuk, hogy néhány márka már most annyira ritka, elérhetetlen ilyen mennyiségben, hogy nem tudunk minden erősítőnek kellő számút biztosítani, hiszen pl. az előfok a 2 monoblokkal 6+6+6=18 kis csövecskét fogyaszt :) ).

- 2db 5AR4 : ezt a három erősítő közül csak a Primaluna előfoka használja, egyenirányító csőként.

Itt a gyári csövek mellett sikerült egy igazi ritkaságra szert tenni, 1 pár angol NOS Mullard GZ34-re. Ez teljesen kompatibilis a gyári csővel, és nemzetközi szinten is elismert minőséget képvisel.

Végfokcsövek:  2 x 4 db (monoblokkonként 4db)
- gyári Primaluna csőkészlet (EL34) új
- RFT EL-34 NOS
- Tesla EL-34 NOS
- Gold Lion KT-88 új
(még a Tungsram 6L6-ok lettek volna lehetséges alternatívaként, de láttuk az időhiányt, így azokat már az előválogatásnál elvetettük)

Meghallgatások sokszor estébe nyúlóan zajlottak, így legalább az elektroncsöves erősítők kellemes fényét is élvezhettük: 

Az egyes elektroncső összeállítások már végleges-közeli állapotba kerültek majdnem, amikor megkeresett fórumtársam, hogy bizony neki lenne még két fajta elektroncsöve, amit szívesen elhozna magával a találkozóra:

• EAT KT88 új gyártású végfokcsövek (új gyártású prémium kategóriás csövek)
• Telefunken NOS ECC802S előfokcsövek (régi Telefunken gyártás, ma már ritkaságszámba megy, és hatalmas értéket képviselő csövek, az ECC82 csövek katonai változatai

Ez azonnal újrarajzolta az elképzeléseinket, mivel mind a kettő csőtípus nagy ritkaságnak számít mifelénk, elsősorban a bekerülési költségei miatt. Természetesen azonnal bevettük őket a tesztbe, és kialakult a végleges tesztsorrend: (kivastagítom a változásokat, ahogy folyamatosan cseréltünk)

1. Pointe Platinum:
elől alap ECF80 csövek, hátul gyári Tung-Sol EL-34

2. Pointe Platinum:
elől Telefunken E80CF, hátul RFT EL-34

3. Audiomat Arpégé 10 RC Integrált
3db ECC83
4db EL-34

4. PRIMALUNA Dialogue Premium előfok - monoblokkok

12db RFT ECC82 + 6db TESLA ECC802S
2db GZ-34 Mullard
8db TESLA EL-34

5. PRIMALUNA Dialogue Premium előfok - monoblokkok
18db TESLA ECC802S
2db GZ-34 Mullard
8db TESLA EL-34

6. PRIMALUNA előfok - monoblokkok
18db TESLA ECC802S
2db GZ-34 Mullard
8db Gold Lion KT88

7. PRIMALUNA előfok - monoblokkok
12db TESLA ECC802S + 6db Telefunken ECC802S
2db GZ-34 Mullard
8db Gold Lion KT88

8. PRIMALUNA előfok - monoblokkok
12db RFT ECC82 + 6db Telefunken ECC802S
2db GZ-34 Mullard
8db EAT KT88

2., A tesztrendszer többi eleme:

Megpróbáltam úgy kialakítani a rendszer elemeit, hogy figyelembe vegyük az alkotó komponensek értékét, persze ettől függetlenül néhány komponens lehet kilóg a sorból, de a forrásoldal minden erősítő esetén azonos volt, egyedül az elején az integrált erősítők próbájánál voltam kénytelen eltérni a hangfalkábellel, itt szükség volt a 3m hosszúságra, a többi esetben a 2.4m kábelt használtam. 

Forrás:            Core Audio DAIDO Reference audioPC (WinServer core mode, JRiver, JPlay, AO, RAM lejátszás)

USB-kábel:     Entreq Challenger Infinity USB 1.65m

USB/SPDIF átalakító: Core Audio KARUNA Reference

Digit összekötő: TaraLabs mDigital 75 coax 1m

DAC:               Core Audio DENPO Reference

Analóg összekötő: TaraLabs The Caprice RCA 1m x 2pár (előfok és végfok összekötéséhez is)

Hangfalkábel: TaraLabs M1 2.4m és SoundField Atmosphere 3m

Hangsugárzó: Vienna Acoustics The MUSIC

3., A találkozó: 

A találkozót két időpontra szerveztük 2019. december 15-én, egyiket 10:00 órai míg a második etapot 14:00 órai kezdéssel, mivel többen jelentkeztek és volt aki jelezte csak ebben vagy abban a napszakban lenne jó neki.

Fontos megemlíteni, hogy a szervezett találkozóinkon általában 2-3 zeneszámot szoktunk kiválasztani, és azokból is ugyanazt a részletet hallgatjuk vissza (1-2 perces részek). Itt amúgy sem tudunk gyors A-B-A teszteket végrehajtani az elektroncsövek bemelegedési ideje miatt.

A mostani alkalomra kiválasztott két zeneszám:

       Mercedes Sosa – Gloria (16bit, 44.1 kHz felbontás, CD rip)
       Barb Jungr - Man in the long black coat (24bit, 96 kHz felbontás)

Azért esett a választásom erre a két muzsikára, mert mindkettőben sok kis finomság, apró zenei részlet van, de ugyanakkor nagyban különböznek is, hiszen Mercedes Sosa Gloria című száma monumentális, kórussal kísért előadás, ráadásul nagy dinamika váltások vannak benne, csendes és igencsak erős részekkel tarkítva. Ezeken sokkal könnyebben észre lehet venni, ha egy-egy erősítő egy adott csőkészlettel kicsit keményebb hangzást produkál, sok lesz a részlet, vagy éppen felpuhul, kerekít, mosottabb lesz az előadás. 

4., Meghallgatások:

Ahogy a csövek összeállításából is látszik, először egy általam nagyon szeretett és nagyra értékelt rendszerrel nyitottunk: Pointe Platinum erősítő, ECF80 és EL-34 gyári csőkészlet.

Szinte kivétel nélkül mindenki megdöbbent az előadáson, amit a kis méretét 1000%-osan meghazudtoló integrált produkált a nagy Vienna dobozokkal. Mindenki csak nézegetett egymásra miközben lementek a tesztzenék, és egyöntetűen konstatálták a jelenlévők: erős tesztnapnak nézünk elébe, ha ilyen erős a kezdés! Kifinomult, kimunkált hangot hallottunk, az erősítő játszi könnyedséggel tolmácsolta a hallgatóságnak a két zeneművet. Mivel nem volt előzővel történő összehasonlításra alkalom, így valamennyi jelenlévő a zenehallgatásnak adta át magát. Elégedettségének adott hangot mindenki, szinte kivétel nélkül. Nem keresgéltünk elmaradt részleteket, nem voltak döngő, dübörgő mélyek, és egyáltalán nem éreztük gyengének az erősítőt. Szervezőként azt lehet mondani kiváló lehetőség volt arra, hogy felrázzuk vele a közönséget.

A legelső előadást általában mindenki kicsit kétkedve szokta fogadni (néha sajnos magam is beleesek ebbe), hiszen biztos ez volt a „rossz hang”, utána meg jönnek az egyre jobbak. Itt pedig ahogy leállítottam a zenét, többen maguk elé meredtek, míg mások elkezdtek beszédbe elegyedni az ülőszomszédjukkal, márpedig itt nem sok kivetnivalót lehet találni, még ha szeretnének is.

Közben mi már készítettük elő a következő csőkészletet, addig a jelenlévőket megkértem fejtsék ki, mit milyennek hallottak. Egyöntetű volt a vélemény: Mercedes Sosa előadásánál a Pointe integrált hibátlanul tolmácsolta a mű monumentalitását, az elején a két ukulele játéka nagyon elnyerte a közönség tetszését, rendkívül gyors tranziensek vannak jelen ilyenkor. Összefoglalva: le a kalappal az erősítő előtt.

A beszélgetések idején már melegedtek az újabb csövek, ezúttal az erősítő előfokcsöveit cseréltük ki Telefunken E80CF változatokra, végfokcsöveit RFT EL-34-ekre.

Én ilyenkor mielőtt elindítom a zeneanyagokat, meg szoktam nézni a közönséget, és a play gomb lenyomásakor az első reakciókat. Általában olyan arcjátékok figyelhetők meg, valamint a testbeszéd, ami legtöbb esetben többet mond ezer szónál. Az első néhány traktust követően már rám néztek a hallgatók, „Viktor, ez a meccs eldőlt”. A Telefunken és RFT csövek a felbontás megtartása mellett elővarázsoltak egy olyan folyékonyságot az erősítő hangjából, amire szinte senki sem számított. A csövek előválogatásánál ezen az érzésen én is ugyanígy átestem, pontosan tudtam mit éreznek a körülöttem levők. Egy olyan irányt vett a hangzás, amikor leállítottam többen mondták, végül is ők már most megkapták amiért jöttek, szóval akkor vinnék az erősítőt ezzel a csőkészlettel mosolyogva, viszlát :) Szerencsére mindkét NOS csőtípus még vadászható a piacokon, viszonylag kedvező árban. 

A másik vendégszereplő aznap az Audiomat csöves integráltja volt. Beszéltük is a többiekkel, tulajdonossal is, hogy kissé hátrányból indul az erősítő, mivel az égvilágon semmilyen csövet nem tudunk benne cserélni, változtatni, mivel a bias manuális állítással hosszú idő elment volna, emiatt úgy döntöttünk amolyan beugró primadonnaként az erősítőt meghallgatjuk és jól kielemezzük, majd átkötünk onnan a további darabokra. Talán az egész meghallgatás során ez az erősítő volt a legmegosztóbb, ugyanis olyan hangkaraktert képviselt, amit vagy nagyon lehet szeretni, vagy nem igazán. Természetesen heves viták nem alakultak ki, de a hallgatóság egy része kifejezetten szerette a kissé lekerekített, simulékony, mondhatnám „klasszikus csöves” hangzásvilágot, míg a másik résznek talán túlságosan is elment abba az irányba, amit langyosabbnak, erőtlennek érezhettek. Véleményem szerint valahol ez a szépsége az elektroncsövekkel operáló audio eszközöknek. Sokféle karaktert lehet megismerni, és meg tudjuk a szívünk (fülünk) választottját találni. Akkor is elmondtam őszintén, nekem nem volt a világom az Audiomat hangzás, de teljesen elfogadom, ha valakinek meg pont ez tetszik.

A két integrált után bekerülési költséget tekintve is felsőbb vizekre eveztünk, megérkeztünk a Primaluna Dialogue széria példányaihoz: előfok + 2db monoblokk.

A monoblokkok teljesítménye a 4db EL-34 csövel oldalanként (4db/monoblokk) 70W 8Ohmon, míg sztereo módban – erre is lehetőséget ad az erősítők kapcsolása – 2x35W lenne ultralineár módban. Az eddig hallgatott integrált erősítőkhöz képest ez már dupla teljesítményt jelent.

Az erősítőket egymás mellé letéve gyorsan végig tudtuk cserélni a csöveket, ezúttal az első megmérettetésre felkészülve a 18db 12AU7 csőhelyen 12db RFT és 6db TESLA ECC802S cső várakozott, míg a végfokcsövek a jól bevált TESLA EL-34 példányai voltak. Kábelek, bekötések, csövek ellenőrzését követően folytatódott a meghallgatás.

Kis mellékzöngeként megjegyezném, hogy gyakran merül fel kérdésként, mennyire lehetünk reálisak egy ilyen összehasonlításnál? Teljesen jogos a felvetés, hiszen az elektroncsöveknek van egy bemelegedési és lehűlési szakasza, és a hallgatók memóriája nem 100%-os és ahogy telnek a percek ez úgy csökken folyamatosan. Ráadásul az egyik hallgató a mélytartományt figyeli, a másik a gitárhúr rezdüléseit, a harmadik az énekhangok tonális helyességét, sokan a sztereó tér szeparáltságát, tehát mindenki mást. Emiatt kiemelten fontos az egyes zeneművek megválasztása, amelybe a hallgatóság kvázi „belekapaszkodhat”, mindenki megtalálja azt a részt amire koncentrálni tud. Tovább tudják rombolni a figyelmet a kényszerszünetek közben létrejövő beszélgetések is, hiszen néhány koncentrálót ez kizökkenthet. Úgy vagyunk összességében ezzel a kérdéssel, hogy alapvetően mi nem egy mérőlabor vagyunk, nem feladatot teljesítünk és a hozzánk barátokként, vendégekként érkezők is kellemes időtöltésre jönnek hozzánk. Szóval nem vesszük ezt mi olyan véresen komolyan. Természetesen, ha valamely összeállítás közel van egy másikhoz, akkor jóval éberebbnek kell lennie a publikumnak, és előfordult már, hogy visszaálltunk egy-egy korábbi állapotra a jobb összehasonlíthatóság érdekében. Itt jön elő a mi felelősségünk is az előkészítési fázisban, hogy a változások iránya és mértéke jól detektálható legyen. Szükség van ehhez egy megfelelő audio láncra is, amely képes a kis változásokat is közvetíteni.

A kitérő után visszakanyarodnék az első Primaluna meghallgatásához.

Amikor bekapcsoltam és elindítottam a rendszert, érezni lehetett az összes komponensen, hogy egy összetettebb világba csöppentünk. Most lehetett meghallani azokat a térbeli elhelyezkedéseket, amelyeket a korábbi összeállításoknál kissé halványabban tapasztalhattunk meg. Nem voltak drasztikusak a változások, inkább azt lehetett érezni a rendszeren, hogy nagyon nagy erőtartalékok vannak benne. A dinamika most jelent meg igazán nagy mértékben, és az apróbb mikrodinamikai finomságok is kifülelhetők lettek. A Tesla EL-34 csövekre jellemző kellemesen meleg középtartományt szépen kidomborították az erősítők, viszont az egy nagyon fontos jellemző megmaradt, hogy nem kukorékolt ki egyik előadó sem a dobozok közül. Nem éreztük azt, hogy jajj mindjárt ránk borul a mikrofonállvánnyal együtt az énekes. Úgy gondolom vélhetően az RFT ECC82 csövek hoztak egy kis ércességet a hangba, számomra hiányzott egy kis folyékonyság ezzel együtt a produkcióból. Abban viszont egyetértett a hallgatóság nagyrésze, hogy most már egy nagyfiúsabb hangot hallottunk, az összetettebb zenei részek sokkal cizelláltabbak lettek.

Úgy gondoltam eljött az idő ahhoz, hogy kicseréljük valamennyi előfok – fázisfordító kis csövünket a TESLA ECC802S gyártmányra, így most egy teljes TESLA elektroncső rendszert hallgathatunk meg. A csőcserét gyorsan megoldottuk, hiszen a kisebb csöveket hamarabb lehet cserélni a gyorsabb lehűlés miatt.

Elérkezve a programunk 5-ös pontjához, érezhető volt, hogy a hallgatóság is mostanra melegedett be igazán, mindenki megszokta a tesztzenéket, akklimatizálódott (túl volt a szendvicseken is :) ).

A teljes TESLA sor az elvárható módon hozta a kötelezőt, röviden így tudnám jellemezni azt amit hallottunk. Az ami számomra az RFT csövekkel kissé érces volt, az most eltűnt. Részletes, pontos és precíz magastartományt kaptunk. A mélyszekciót tekintve megfogott basszusokkal kényeztettek minket a Vienna dobozok, nem éreztük a hömpölygő basszustömeget és mintha patikamérlegen mérte volna az erősítő – hangfalkábel – hangsugárzó hármas a felénk átadott hangokat. Itt már elkezdett a közönség megint fészkelődni, hogy még hátra van néhány párosítás, ugyan mégis mit lehet még ezen javítani? Meg egyáltalán minek? Többen jelezték, hogy megfelelő méretű autóval érkeztek ahhoz, hogy most ami itt ezt a hangot produkálja, az pont beférne. De ha nem akkor 2x fordul maximum :)

Ilyenkor szeretem tovább feszíteni a húrt, és gyorsan csőcsere következett: bekerültek a Genalex Gold Lion KT-88 típusú csövei. Ebben az esetben monoblokkokként 90W-tal gazdálkodtak az erősítők szemben az eddigi 70W-tal. Úgy éreztem a visszajelzések alapján, hogy már annak az erejével sem volt senkinek sem problémája.

Érdekes, hogy amikor elindult a megszokott két tesztzenénk első tagja, szinte senki sem az erőfölényt/erőtartalékokat, és a megnövekedett dinamikát érezte. Többen is azt kezdték el ecsetelni, hogy mennyivel közelebb áll hozzájuk a KT-88-as csövek zeneisége, kimunkáltabb és precízebb karakternek tartották úgy, hogy nem volt kilúgozva belőle a sok érzelem.

Feltettem kérdésként, hogy még élénken él-e az emlékek között a Pointe Platinum Telefunken E80CF csővel történt cseréje, most megint egy pár Telefunken ritkaságot készülünk az erősítőkbe belenyomni. Mind a végfokok mind az előfok 6 csövéből a középső 2db-ot Telefunken ECC802S-re cseréltük, a többi maradt a TESLA ECC802S.

Közel 350 EUR/db árával ezek a Telefunken csövek már kezdték feszegetni azt a határt, amikor elgondolkodunk ilyen értékű erősítőket érdemes-e ezekkel a csövekkel hallgatni? A válasz mindig attól függ, az erősítőben milyen tartalékok vannak. Ad-e valami pluszt a jobb cső, vagy sem. Ugye ilyenkor gyorsan előkerülnek az autós hasonlatok, egy kis kategóriás 1000 cm3-es autóba prémium üzemanyagot tankolva nem valószínű, hogy ugyanolyan változásokat tapasztalunk majd, mint egy magasabb kategóriás autónál. Mi ennek ellenére megpróbáltuk :)

A Telefunken csövek helyükre kerültek, megszólalt a zene, és a hallgatóság valóban ahogy a szó jelentése is sugallná: csak hallgatott, csak hallgatott, és szinte mindannyian élveztük az unalomig ismert részletek minden egyes másodpercét. Döbbenetes különbség volt. Írom ezt úgy, hogy sárgaöves hifistaként minden mások számára nüansznyi változásra hajlandóak vagyunk monumentális jelzőket használni, köztük én is, de itt valóban az állkapcsokat keresgélte mindenki a szobában. A Tesla 802S-ek kiválóan felkészítettek bennünket a részletekre, a precíz térábrázolásra, hangszerhűségre. Amit viszont a Telefunken előfokcsövei adtak, arra nem voltunk felkészülve. Úgy tudott részletes maradni, hogy a kellemes folyékonyság lengte be az egész zenei produkciót. Olyan érzés volt számomra, mint amikor egy fárasztó nap után hazaérek, leülök a kényelmes kanapéra, felteszem a lábaimat és veszek egy mély levegőt, eluralkodik rajtam a végtelen nyugalom. És ez volt az, ami áradt ebből a kombinációból. Említettem a KT-88-ak behelyezésekor, hogy nem lúgozza ki a kellemes, hosszan hallgatható jellemzőket a zenéből, na itt ezt hatványozottan lehetett érezni.

Újra rám néztek kérdő tekintettel a vendégeink, barátaink: „Viktor, most komolyan, új csöveket akarsz berakni, hogy esetleg rossz élményekkel menjünk el?? Nem maradhat ez az utolsó?”. Mindezt azért kérdezték, mert tudták még jönnek az EAT KT-88 csövek amolyan záróakkordként.

Kicseréltük a végcsöveket, és elindítottuk.

Én nagy előnnyel indultam, tudtam itt még feljebb megyünk a zenei hegycsúcs homályos felhőbe burkolódzó lépcsőfokán, de a többiek már nem számítottak erre. Igazából nem is vágytak rá, ez már az volt, amikor 21-re húz lapot az ember.

Amikor szólt a zene, már hitetlenkedés is volt benne, hogy ezekkel a csövekkel TÉNYLEG ilyet is lehet? Mindenki visszagondolt, hogy amikor csak egy alap csőkészlettel hallgattuk, milyen fenomenális élményt nyújtott az is. És csak annyit csinálunk órák óta, hogy műszakilag 100%-osan megegyező paraméterekkel rendelkező kis villanykörtéket dugdosunk egyiket a másik után. És a végén eljutunk idáig. Az EAT csövek itt valóban bizonyították, hogy nem véltelenül kerülnek annyiba, amennyibe. Jobban szóltak végfokcsőként a Primalunákban, mint amit addig bármikor is hallottam. Ebben az összeállításban meg még a tulajdonosuk is mondta, őt is meglepte és nagyon tetszett neki. Amit mérlegre kell tenni, hogy vajon tényleg ki szeretnénk-e adni ezt a nagy összeget a teljes csövezésért? Még mielőtt ezt a kérdést feltesszük magunknak fontos megemlíteni, hogy az a megoldás itt nem működik, hogy „végy egy drágább erősítőt és akkor mindegy a cső”. Nem, sajnos ezt nem lehet egy jobb elektronikával megkapni. Közelebb kerülni biztosan. Egy jobb elektronika és a jobb csövek, na úgy már másabb a képlet. ÉS az árcédula is valószínűleg. 

Annak örültem, hogy az új gyártású csövek és a régiek egyaránt hozták azt, amit elvártunk. A régi gyártású csövek megmutatták, hogy milyen hatalmas tudás volt annó ezeknek a gyártóknak a birtokában és ha ezeket a csöveket „kikoptatjuk”, már nem fogjuk így hallani az erősítőinket. Az új gyártók termékei viszont arra mutattak rá, hogy bizonyos kategóriákban már van az a gyártó, az a csőtípusa, ahol megtalálta az arany tojást tojó tyúkot, és a jó NOS csövek képességeit is képesek elérni! Szerintem ez nagy szó.

Nagyon köszönöm a résztvevőknek, hogy megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, köszönöm barátainknak akik elhozták megmutatni saját erősítőiket, illetve a „csőmágusainknak” az önzetlen felajánlásukat a ritka gyűjteményükből. Mindezek nélkül nem jöhetett volna létre ez a szerintem nagyszerű találkozó!

Köszönöm,

Wittao