2018. nov 01.

CHORD HUGO M Scaler - USB/SPDIF átalakító teszt

írta: wittao
CHORD HUGO M Scaler - USB/SPDIF átalakító teszt

CHORD HUGO – M-SCALER

USB-SPDIF átalakító

 

A most bemutatásra kerülő kis ketyerét a véletlen sodorta felém, egyik ismerősöm hívott fel, nála van és érdekelne-e és szeretném-e kipróbálni. Gondoltam magamban, még életemben egyetlen Chord termék sem fordult meg a kezeim között, viszont a besöpört díjak és netes képek alapján régóta birizgálta a fantáziámat. Természetesen megköszöntem a lehetőséget és mondtam örömmel fülügyre venném.

Ma el is jutott hozzám a kis ketyere, először nézzük milyen kívülről.

  

Maga a készülék nem egy szimpla dobozba van beéptve, hanem szépen alutömbből van elkészítve. Súlya kis mérete ellenére 2,5 kg. A külseje valóban játékos és nem süt róla a high-end, ha a kinézete alapján kellene beáraznom akkor 100.000 Ft-nál többet nem mondanék rá első blikkre. Azután ha az ember jobban megnézi a finom marási munkát és megfordítja, látja a hátsó csatlakozókat, portokat rájön, annyira azért mégsem játéknak tervezte Rob Watts Úr.

  

Nézzük sorba, miket is látunk hátul:

  • 5V-os táp bemenet (erre még kitérek később)
  • 2db BNC IN
  • 2db optikai IN
  • 1db USB-B IN
  • 1db optikai OUT (max. 192 kHz)
  • 1db BNC OUT (352.8 és 384 kHz)
  • és ami a legdurvább: 1 db DUAL BNC OUT !!! (max. 768 kHz)

 

Az utolsó egy számomra eddig nem ismert dolog. Röviden az a lényege, hogy a megfelelő vezérlés mellett a BNC csatlakozás lehetőséget ad a 24bit/192kHz-nél nagyobb adatátvitelre, főleg ha ebből egyszerre kettőt használunk. A Chord ezt a kérdéskört megoldotta, szerintem zseniális elképzelés és tervezői munka! Persze ehhez kell a megfelelő fogadóoldal is, ezek pedig rendre a Qutest, Hugo TT2és DaveDAC-ok a gyártó kínálatából, így ezen a dupla csatlakozáson lehetőség van az akár 768 kHz állományok átküldésére is a DAC irányába.

A berendezés motorja egy FPGA chip, ami 740db DSP magból áll. A chip elég jelentős teljesítménnyel bír, és ami a lényeg, hogy csak ezzel a feladattal foglalkozik, és egy igen komoly, sokáig fejlesztett szűrő algoritmust alkalmaz a jeltovábbítás során (van itt felskálázás, 500.000 szál, 56 bit felbontás). Szóval a játékos és barátságos külső igen komoly technikai arzenált vonultat fel!

A teszt során a hétvégén a kiállításon használt rendszert használtam, kisebb változtatásokkal. Kis mellékzönge, hogy gyakorlatilag napokig rá se bírtam nézni a rendszeremre. Ennek két oka van: egyrészt az előkészületek és a show alatt annyit hallgattam, hogy a csend jobban elkápráztatott bármilyen zenénél, másrészt pedig az a nagy kupacba „dobált” elektronika és állvány rám várt, hogy a helyére kerüljön. Egy porcikám sem kívánta, hogy kidobozoljak, összekábelezzek mindent újra. De előbb vagy utóbb meg kellett történnie, úgyhogy tegnap nekiálltam és ma fejeztem be. (A forgalmazó volt olyan kedves és további nyúzásra nálam hagyta a Harbeth 40.2-ket, most már tényleg hamarosan publikálom a valóban tartósnak nevezhető tesztemet róluk).

A tesztrendszerem így nézett ki:

Forrás:            Audio PC (master clock-kal felszerelt)

USB kábel:     ENTREQ Apollo

USB/SPDIF:    CHORD Hugo M Scaler vs. Core Audio KARUNA ULTIMATE USB/SPDF

BNC kábel:     Paul Pang BNC kábel

DAC:               Core Audio DENPO ULTIMATE

Összekötő:      Valhalla Aura V2/2 XLR

Végfok:           2x Core Audio DECHA monoblokk

Kábel:              Gryphon Guideline PSC GOLD

Hangfal:          HARBETH 40.2

 

Az audioPC amit használok, 2016 Windows Server-t futtat oprendszerként, amire a legújabb XMOS driver van feltelepítve. Tekintve, hogy a Chord készüléke FCPGA alapú, így drivert kellett rátenni a gépre. Itt azért egy tockos kijárna a Chord-nak, mivel a támogatás oldalon sincsen erről említés, úgy kell rájönni, ugyanezt az elektronikát építik be a Chord Blu Mkii CD játékosukba, tehát annak a drivere tökéletes ehhez is. Miután ez megvolt, letöltés, install és a gép azonnal érzékelte a Chord-ot, zökkenőmentesen ment fel Server alá is, mindent felismert ahogy a nagykönyvben meg van írva. A rendszert 1,5 órát melegítettem előtte és járattam, hogy minden optimális állapotban várja a kis ezüst dobozkát.

A meghallgatás során úgy voltam vele, hogy egy kicsit hadd járjon, betettem pár számot, ezek lepörögtek. Bekapcsolás után a kis ezüstös és fehér gombos előlap színkavalkáddá válik:

 

A bejáratás után elővettem néhány kedvenc és unalomig (talán addig mégsem :) ) ismert zenét, elkezdtem pörgetni őket. Utána rendszer leáll és átváltottam a másik USB/SPDIF átalakítóra és azzal is meghallgattam ugyanazt a számot, ezután vissza. Szóval A-B-A teszteket csináltam. Biztos van ennél jobb, célravezetőbb stb. megoldás, nekem ez bőven elegendő volt, hogy a változásokat kihalljam.

Az egyik ilyen szám az Al di Meola és társai által előadott Indigo c. szám volt. Még mielőtt belemennék az élmény részletezésébe, fontos megemlítenem ami azonnal feltűnt, hogy a Chord igencsak lágy hangzásvilágot képvisel. Én nagyon szeretem ezt a hangzást, minél közelebb áll a csövesek meleg hangkarakteréhez, számomra annál kellemesebb. Ezt maximálisan nyújtja az M Scaler! Visszakanyarodva a zenéhez a sztereo színpad azonnal felállt és meg kell mondjam, nekem a térábrázolása sokkal jobban tetszett, mint a Karuna Ultimate-é. A mélységét és szélességét tekintve jobbnak találtam a színpadképet. Ennél a számnál bal oldalt Al di Meola és Stanley Clark elég közel vannak egymáshoz, és alacsonyabb kategóriájú termékeknél már hallottam kissé egymásba mosva a térben a két előadót. A Karuna is szépen elválasztotta őket, de a Chord valahogy jobban szeparált. Hiába az a sok függvény nem véletlen J. Amikor váltogattam a két Bridge között feltűnt, hogy a Chord egy kicsit halkabb, valamiért kisebb a jelszint ami kijön rajta, de ezt természetesen minden alkalommal kompenzáltam.

A következő szám egy nagy kedvencem. Régebben hallottam, de valahogy az utóbbi időben elsiklottam felette. Szerintem minden idők egyik legjobb, legőszintébb szerelmes nótája, hatalmas érzéseket tud az emberből kiváltani, ez pedig:

Joan Boez: Diamonds or Rustcímű dala.

Kicsit belemennék a dolog történeti hátterébe is, mert talán így könnyebb lesz megítélnie a kedves olvasónak is, miért írom az eszközökről azt amit. Szóval Joan Boez nem akárkinek, Bob Dylannek volt a kedvese, jónéhány évig. A  kapcsolatuk meglehetősen viharvert módon ért véget (bár melyik szakítás egyszerű). Szóval Joan-t rendkívül megviselte a dolog, és ezen az 1975-ből származó felvételen ezt annyira sikerül átadnia, hogy az teljesen magával ragadó és igencsak ritka az ilyen érzelmes, őszinte felvétel.

A Chord-dal indultam neki, azonnal feltűnt megint a hangszerek elhelyezkedésének kis változása, bár itt nem volt akkora mértékű. Ez tetszett. Elképzelhető, hogy 1975-ös felvételnél a mikrofonozás is máshogy zajlott, illetve a nálam levő felvétel éppen ilyen volt. Már az előző számnál is tetten érhető volt a „digitális csend”, de itt hatványozottan jobban éreztem ezt. Az A-B-A tesztnél ez mindenképpen pozitívabb volt a Karuna-hoz képest. És most viszont előjött - főleg ennél a számnál - egy olyan dolog, ami nem tetszett a Chord-ban, éspedig az emberi énekhang. Szerencsém van, hogy pont a Harbeth-ek vannak itt, amiknek legendásan erős középtartományuk van és lehet ennek köszönhettem, erre a problémára fel tudtam figyelni. Az énekesnő úgy énekelt, mintha leénekelte volna a kötelezőt. A különbséget nagyjából úgy tudnám körbeírni, hogy egy velem szemben levő poszterből jön a hang, vagy szinte megérinthetem a hús-vér embert és azonnal átadja éneke során a megfáradt, meggyötört nő érzését. A Karuna itt véleményem szerint jobban teljesített, sokkal érzelmesebb produkciót nyújtott. Azért is volt fura ez, mert a kicsit több zenei részlet és meleg hangkarakterből azt vártam volna, hogy a Chord feltörli velem a padlót és mehetek zsepiért. Ez meglepett, hogy nem jött össze neki.

Még egy zeneművet emelnék ki, ez pedig a Dire Straits : Where do you think You’re Going

A Chord használatakor a zenekar tagjai csodálatosan elkülönülnek egymástól, így ezt a számot még nem hallottam előtte soha. Így több órás zenehallgatás után rájöttem, ebben zseniális az M Scaler igazán. Ami negítívumot észrevettem, az az énekhang ismét, de itt nem volt annyira erősen jelen ez a probléma. Viszont sokkal jobban felfigyeltem a gitárjátékok során a mikrodinamikai elemek eltűnésére. Gyorsan vissza is tértem az elsőre tesztelt Al di Meola számhoz is, és jobban fókuszálva a dologra valóban itt is ki lehetett ezt szúrni. Azt mondom, 1 évvel ezelőtt ez bőven az édes gond kategóriája lett volna, sőt talán ki sem szúrom.

Sajnos a kis ékszeresdobozt vissza is kellett szolgáltatnom, tovább már nem nyúzhattam.

 

Konklúzió:

Engem teljesen megvett, nagyon tetszik és bármikor szívesen elfogadnám. Tetszik az, ahogy a sztereo teret felépíti, a hangszerhangok is kiválóak. Amikor csend van, akkor valóban a mély, dermedt csend és más semmi. Ezt is kedveltem benne. Amit hiányoltam, azt kifejtettem fentebb, az emberi énekhang helyessége és érzelmek közvetítése. Talán ez az, amit nem lehet függvényekkel megírni (most még... bár biztos vagyok, hogy ezt simán tökéletesítik még). A kis Chord USB/SPDIF átalakítója nagyon komoly technológiát, különleges megoldások egész arzenálját vonultatja fel, le a kalappal a tervezői előtt. Nagyszerű terméket alkottak. Amit negatívumként hoznék fel az az, hogy egy 3500 Font-ba (4000 EUR körül) kerülő termék mellé ne csomagoljanak már fali kapcsolóüzemű töltőt! Persze van a Chord-nak tápellátásra is megoldása, de az egy újabb beruházás, szerintem az ára elbírna egy jó tápellátást.

Köszönöm, hogy elolvastad!

wittao

 

UPDATE (2018.11.02):

   Core Audio KARUNA ULTIMATE USB/SPDIF ára : 3100 EUR + ÁFA

   CHORD Hugo M Scaler ára : 4500-5000 USD + vámÁFA + analóg külső táp (utóbbi szerintem nagyon ajánlott hozzá) , elméletileg 2018 Q3-tól rendelhető 3500 Font bevezető áron, de most csak USA Store-okban találtam a fenti ársávban. Úgy azért jelentősebb a különbség. Jobb a Chord több paraméterében, de ennyiért legyen is :) 

 

Szólj hozzá

usb/spdif core audio Chord M Scaler karuna