2019. júl 18.

MasterSound BOX 2018 integrált csöves erősítő teszt

írta: wittao
MasterSound BOX 2018 integrált csöves erősítő teszt

Vienna hangsugárzókkal az igazán nyerő

Ez a teszt egy kicsit régebben készült, már akkor megírtam a főbb pontokat és benyomásaimat az erősítőről, de egészen mostanáig nem tudtam összehozni a befejezését.

Mastersound Box 2018. Őszinte leszek, a teszt előtt nem sokat mondott számomra ez a név, tudtam róla és hallottam a márkáról, de semmilyen információval nem rendelkeztem róla. Egy barátomon keresztül érkezett hozzám az erősítő, jó nehéz, szép dobozában. Amikor kibontottam a csomagolását, akkor szemem elé tárult a fekete teljesen zárt háza. Gondoltam is magamban, hogy az elektroncsöveket alkalmazó készülékeket az újabb dizájnelvek alapján inkább előtérbe szokták helyezni, de nem baj meglátjuk, hogy mutat majd. Amint kiemeltem a dobozból már rájöttem a turpisságra: a borítása a tetején a jó hőelvezetés miatt végig perforált lemezből van és a frontoldalon pedig a csövek egy nagyméretű kémlelőnyíláson keresztül gyönyörűen világítanak. Azok a csöves erősítők, amik nálam megfordultak eddig általában azt a metodikát használták, hogy a felső részüket teljesen szabadon hagyták és a csövek így szabadon hozzáférhetőek maradtak. Elsősorban a jó hőelvezetés, másrészt az avatatlan tappancsok elzárása érdekében. Kíváncsi is voltam, hogy egy 2-3 órás futam után lehet-e tükörtojást sütni a tetején, vagy pedig a tervezők jól méretezték a hőelvezetést.

 

A külseje egyébként számomra megnyerő volt első blikkre, nem az a „tereljük el a figyelmet a rossz hangról egy jó külsővel, mert így legalább a nappali dísze lehet” típus. Ahogy a nevében is benne van: egy doboz. Frontoldala szép míves feliratokkal van ellátva, a kapcsolóinak és tekerentyűjének a fogása, mozgatása kellemes. Látszik a gyártó igényessége, de csak finoman hozza elő azt, hogy ő bizony a kisebb kategóriát képviseli a márkánál. Egy gomb volt számomra kissé szokatlan helyen, ez pedig a bekapcsoló gomb: front oldal, készülék alján... a legtöbb csövi erősítőnél a tervezők oldalra, vagy rosszabb esetben hátra szokták tenni (ami bekapcsoláskor annyira nem rossz, de mondjuk ahhoz már biztos kezek és bátorság is szükségeltetik amikor 4db KT120 felett kell átnyúlni hátra és kikapcsolni az erősítőt). Szóval a végére rájöttem, ez valójában egy nagy pozitívum a gyártótól, és még követendő példa is lehetne sok másik számára!

Vannak olyan audio eszközök, amelyeket csak úgy simán elengedek, mert olyan alkatrészekből építkezik, amivel semmilyen korábbi tapasztalatom nincsen és így összehasonlítani sem nagyon tudom semmivel. Kapaszkodó, nullpont nélkül pedig nehéz elhelyezni a számegyenesen. Ezért külön örültem neki, amikor megtudtam EL-34 végcső-garnitúrával operál az erősítő, de ha már valamibe ők belekezdenek nem simán 4db, hanem mindjárt oldalanként 3-3db azaz összesen 6db EL-34 végfok csővel szerelték a modellt. Szeretem az EL-34 csövek hangkarakterét. Lágyabbnak, finomabbnak, bár kissé lekerekítettebbnek találom őket például a KT88-aknál, az EL-84-eknél pedig erőteljesebbek, így érzéketlenebb motyókat is meg lehet velük cincálni. Single Ended kapcsolás, A-osztály és 2x35W, amit kipréseltek a gyártó boszorkánykonyhájában. Eddigi tapasztalataim alapján A-osztályú 35W bizony elég sok mindenre elegendő.

Az előfokcsövek a ECC802-esek, 2db van belőlük.

Ez a csőgarnitúra a tulajdonos számára később is örömteli lehet, hiszen a beszerezhetőségükkel nincsen probléma, sok gyártó termékéből lehet válogatni és ki-ki a maga ízlésvilága szerint egy picit hangolgathatja az integráltját. Autobias funkciójának köszönhetően sokat nem kell vesződni a csövek munkapontállításával.

Visszakanyarodva az erősítő külvilágához, nézzük mi van hátul. Azt kell mondanom itt sincsen semmi meglepő: RCA bemenetek, 4-8 ohmos hangsugárzó csatlakozási pontok, földelési lehetőség és egy IEC-aljzat ha esetleg áram alá szeretnénk helyezni. Én minél hamarabb ez utóbbit szerettem volna, így összeállítottam egy kellemes konfigurációt. Mivel most az otthoni rendszerem parkolópályán van egy ideje, még a bemutatóteremben portyáztam a készülékkel.

 

Első próbálkozásban a következő rendszert akasztottam össze:

Forrás:             Audio PC (Core Audio DAIDO Barebone)

USB kábel:      AudioQuest Carbon

USB/SPDIF:     Core Audio KARUNA Reference USB/SPDF

Digit kábel:     Taralabs RSC Prime M2

DAC:               Core Audio DENPO Reference

Összekötő:     Taralabs RSC Prime M2

Erősítő:           MASTERSOUND BOX 2018

Kábel:              Taralabs Pr. Apollo Extreme

Hangfal:          Sonus Faber Toy Tower

A rendszer kábelezését próbáltam úgy megtartani, hogy a gyártók (AQ, Taralabs) belépőkategóriás kábeleit használjam, hangsugárzónak pedig első körben a Sonus Faber legkisebb állódobozát, - amit ma már sajnos nem gyártanak - a Toy Towert választottam. Tápkábelek tekintetében semmi különös nem volt, sima 4mm2-es DIY kábelek, Oyaide klón dugókkal szerelve, egy Pointe 1506-os elosztóban.

 

Hagytam a rendszer hadd melegedjen be, rögtön elkezdtem a csövek fényében gyönyörködni. Szerintem ez a Wow-faktor az első amire egy laikus azonnal felkapja a fejét, téli hideg estéken simán odavarázsolja a nappaliba a kandalló hangulatot. Szépen bemelegedett a rendszer, gyorsan startoltak a kedvenc tesztzenéim. Mivel régen teszteltem már csöves erősítőt, azonnal feltűnt a lágyság az erősítő irányából, kellő részletességgel. De lehet ennyire elszoktam ettől már, vagy egyszerűen a rendszer így már túl „sok”? Néhány Katie Melua, Nils Lofgren és egy kis Magyar Rapszódia után eldöntöttem, dobozokat váltok, mert a kis Sonusok egyébként is kissé lágyabb hangolása az EL-34-ekkel számomra lötyögőssé tette a hangzást. Hiányoltam egy kis feszességet, keménységet a hangból, túl lágy volt már így nekem. Bár az is lehet, van olyan akinek nincsen túl lágy hangzás, ehhez a recept fentebb olvasható :)

 

A hangsugárzó csere sokkal könnyebb feladatnak tűnt, mint az erősítőben 6db cső kicserélése (nem is volt nálam másik csőkészlet, és ha lett volna sem bontottam volna meg a dobozt). Így gyorsan a váltás mellett döntöttem:

Forrás:             Audio PC (Core Audio DAIDO Barebone)

USB kábel:      AudioQuest Carbon

USB/SPDIF:     Core Audio KARUNA Reference USB/SPDF

Digit kábel:     Taralabs RSC Prime M2

DAC:               Core Audio DENPO Reference

Összekötő:     Taralabs RSC Prime M2

Erősítő:           MASTERSOUND BOX 2018

Kábel:              Taralabs Pr. Apollo Extreme

Hangfal:          Vienna Acoustics Baby Grand

 

NA EZ IGEN! Kiáltottam fel magamban. Úgy éreztem megjött az erő, került a hangba egy kis fineszesség, még több részlet, gyors és feszes mélyek. Természetesen azért azt láthatjuk, egy ilyen doboz jóval többe kerül a kis Toy Towereknél, az erősítőnek viszont szüksége volt erre, és látszott teljes mértékben ki is tudta szolgálni azokat. A Baby Grand-ek 30 Hz-ig mennek le +- 3dB-vel, szóval az egész kisszobát eláraszthatták volna elviselhetetlen frekvenciákkal, de az erősítő nagyon szépen fogta őket. Már ekkor rádöbbentem arra is, hogy a Vienna Acoustics mérnökei vagy csöves erősítőkön fejlesztik a dobozaikat, vagy csöves erősítőkön fejlesztik a dobozaikat. Nagyon passzoltak egymáshoz. Ahol az előbbi konfigurációban hiányoltam a részleteket, lekerekítettnek éreztem egyes részeket, vagy mélyektől túltengőnek, most minden a helyén volt. Úgy éreztem, végre elkezdett zenélni a rendszer és egymás után indítottam el a számomra kedvesebb muzsikák tömkelegét. Talán hajnal 1 körül fejeztem be, mert még haza is kellett mennem. Nagyon kellemes élményekkel gazdagított a rendszer.

Annyira, hogy másnap egyéb okból kifolyólag a frontoldalt meg kellett birizgálnom késő délután (elmentek tesztre a kis Core Audio elektronikák), így betettem a nagyobb készüléket melléjük a DENPO ULTIMATE DAC-ot. Kissé ágyúval galambra, hiszen ez jóval magasabb árkategóriában elhelyezkedő készülék, de olyan lelkes voltam, úgy éreztem jól fognak illeszkedni egymáshoz a készülékek.

 

Immáron harmadik (egyúttal végleges) konfiguráció amit kipróbáltam:

Forrás:                         Audio PC (Core Audio DAIDO Barebone)

USB kábel:                   AudioQuest Carbon

USB/SPDIF/DAC:        Core Audio DENPO ULTIMATE

Összekötő:                  Taralabs RSC Prime M2

Erősítő:                        MASTERSOUND BOX 2018

Kábel:                          Taralabs Pr. Apollo Extreme

Hangfal:                       Vienna Acoustics Baby Grand

  

Kevesebb kábel, kevesebb készülék, egyszerűbb összeállítás. Nagyszerűen működött a rendszer most (is). A nagyobb kategóriás készülék a rendszerben természetesen nem tudta teljesen kifutni magát és kiteljesedni, de kiválóan összedolgoztak és látszott a Mastersound itt is megállta a helyét. A feljebblépés és változás itt már nem volt olyan nagymértékű, kicsit volt észlelhető, apró nüanszokban. A rendszer klasszikus darabokon, nagyzenekaros koncertfelvételeken ugyanolyan stabil maradt, mint az egy lány egy gitár stílusú zeneműveken. 

Egy tisztességesen összerakott készüléket ismertem meg a Mastersound Box 2018 -ban, és annak ellenére, hogy a gyártó belépő modellje már azonnal egy olyan szintet képvisel, amit sokan évekig hallgatnánk változtatás nélkül otthonainkban. A tapasztalat alapján viszont érdemes az egyéb kiszolgáló rendszereket körültekintően megválasztani mellé (bár ez szinte minden rendszerre igaz), mert el tud menni olyan irányba is a hang amit nem feltétlenül kedvelünk, és csalódás érhet bennünket, viszont ez nem az erősítő hibája. Megfelelő illesztéssel csodálatos előadásra képes! És, hogy a nyitógondolatot is lezárjam, 2-3 óra zenehallgatás után ugyan melegedett a doboz, de a tükörtojás elkészültéig sokat kellett volna várni :)

 

Köszönöm, hogy elolvastad!

wittao

Szólj hozzá

állvány Vienna audio pc usb/spdif core audio WP audio állvány taralabs mastersound