2018. nov 12.

Harbeth Monitor 40.2 Limited Edition tartósteszt

írta: wittao
Harbeth Monitor 40.2 Limited Edition tartósteszt

BBC nagymonitor az otthonunkban

Körülbelül 1 hónapja van szerencsém a hazai forgalmazó jóvoltából egy hosszabb teszt erejéig hallgatni az egyik leghíresebb BBC monitor gyártó a Harbeth cég zászlóshajóját: egy pár M40.2 nagymonitor hangsugárzót. 

Mielőtt belevágnék a tapasztalataim ismertetésébe, egy kis rövid áttekintéssel kezdenék a BBC monitorokról és ezen belül a Harbeth márkával kapcsolatosan.

A manapság klasszikus BBC dobozokként hívott hangsugárzó-építési technika valahol az 1960-as évek második felében kezdett virágozni. Jellemző ezekre a hangfalakra, hogy a dobozaik vékony falvastagsággal készülnek (rétegelt lemez, forgácslap anyagokból), az esztétikai szempontok inkább a háttérbe szorulnak, amiket jól mutat a frontlapokon látható rögzítő csavarok sokasága, jól megtermett téglatest forma. Belül korábban bitumenes lapokkal, újabban ezeket inkább különféle kompozit műanyagokkal, szivacsokkal és szövetanyagokkal vegyítve csillapítják a rezgéseket. A vékony fal meglehetősen furcsának tűnik elsőre, hiszen az könnyebben felvehet adott - számunkra kellemetlenül hallható - hullámhosszú rezgéseket. Ez a normál hangsugárzó-építés során bizony pont egy kiküszöbölendő feladat lenne, de nem úgy a BBC dobozoknál, itt ugyanis a hangképzésben is fontos szerep jut a doboz rezgésének, többek között a rezonanciacsúcsok csillapításával. Robosztus, nehéz állványok helyett elsősorban még a gyártók is könnyű fa állványt ajánlanak a hangfalaikhoz.

Ezen hangsugárzók fejlesztését elsősorban stúdiótechnikai igények segítették, presszionálták. Legyenek a dobozok könnyűek, jól megfoghatóak a szállításkor, stabil középtartományuk legyen, a magas és a mélytartományt szépen fésüljék össze a középtartománnyal és természetesen a fenti vékony falvastagságból adódó anomáliákat is küszöböljék ki.

A Harbeth cég 1977-ben jött létre, így pont 1 éve ünnepelték 40 éves fennállásukat, aminek tisztelegve kihozták több termékük 40th Anniversary Limited Edition szériájukat. A széria egyedi finomításaira később még kitérek pár mondatban. 1966-ban benyújtott szabadalmuk alapján polimer alapú membránt alkalmaztak a mélyközép-hangszórók membrán alapanyagaként. A súlya ellenére nagyon jó hatással van a hangképzésre, ez biztosítja a Harbeth hangsugárzókra legendásan jellemző erős középtartományt. A hangsugárzók folyamatos fejlesztéseken mentek keresztül az elmúlt több mint 40 évben, viszont ezek leginkább a „gépház” alatt történtek, ránézésre a nem BBC-gyártók dobozaihoz képest alig történt változás rajtuk. Pedig természetesen a dobozok a legújabb fejlesztésű magas, közép- és mély hangszórókat tartalmazzák, gondosan összehangolva a bennük levő elektronikával, és a belső kábelezésre is odafigyelnek a lehető legjobban illeszkedjen a hangsugárzó hangkarakteréhez. Különösen igaz ez a 40 éves évfordulóra elkészített szériákra, amelyek a következő jegyekben térnek el a normál szériától:

  • többféle furnér választható (személyes kedvencem a Silver Eucalyptus is)
  • WBT csatlakozók
  • Harbeth számára kifejlesztett alkatrészek a hangváltókban
  • Harbeth részére gyártott belső kábelezés
  • egyedi logózás a hangsugárzó front és hátoldalán
  • egyedi logó a grilleken 

 

Előkészületek

Amikor felhívott egyik barátom, hogy hozza a Harbeth-eket, szokásos módon előkészítettem a helyszínt a fogadásukra. Korábban volt már nálam több stúdió monitor és láttam/hallotam is párat, úgy éreztem minden információval rendelkezem velük kapcsolatban (több JBL, Pioneer, Spendor stb.). Kombi személyautóval érkeztek meg, rögtön nyitottuk is a csomagtartó ajtaját és megláttam a nagy dobozokat (kettőt), és mivel tudtam a TonTrager állványok is jönnek így nyugtáztam a dolgot „minden itt van ami kell”. Megemeltük az első nagy dobozt, húúúú, mondom ez nem lesz egyszerű. Cipeltük be a zeneszobába és – barátom értetlen arckifejezése mellett – mondtam a magamét, hogy miért csomagolta be a gyártó a két hangsugárzót egy dobozba, hogy jó nehéz legyen cipekedni. Abból indultam ki, hogy körülbelül 1 héttel azelőtt egy pár kis Klipsch monitor volt nálam, amik visszacsomagolásánál ugyanezzel szembesültem: 1 karton doboz – 2 hangsugárzó. Letettük a helyére, és barátom rákérdezett mit értek azalatt, hogy kettőt az egybe? Én sem értettem és ő sem értette miről beszélünk :D . Fogta, kibontotta a doboz tetejét, és ekkor döbbentem meg: itt 1db hangsugárzó van a dobozban, ami 38kg!! Na ez tényleg nagymonitor :) 

Nagyon gondosan csomagol a gyártó, polifoam, kartonpapír, nejlon zsák, még egy vékony polifoam zsák, és elénk is tárulnak a hatalmas Harbeth-ek.

Kipakoltuk a kocsiból az eddig a szemem elől rejtve maradt 3. dobozt is, ebben voltak végül a TonTrager állványok. Régen láttam egyébként ilyen akkurátus, szemnek is kellemes csomagolást mind a hangsugárzók mind az állványok esetében.

Végül be tudtam kötni őket a rendszerbe, amely az alábbi elemekből állt:

  • forrás:          Core Audio DAIDO fűtött master clock-os PC (JRiver, WinServer2016 core mode)
  • kábel:           Entreq Apollo USB
  • USB/SPDIF átalakító:       Core Audio KARUNA Ultimate
  • kábel:           Acoustic Zen Silver Bytes digit coax
  • DAC:            Core Audio DENPO Ultimate Liquid
  • kábel:           Valhalla Aura V2/2 XLR
  • Végfok:        Core Audio DECHA monoblokk (2db)
  • kábel:           Gryphon Guideline GOLD
  • hangfalak:    Harbeth M40.2 Limited Edition + TonTrager állvány

A rendszer ekkor készen is állt a meghallgatásra (azt még hadd jegyezzem meg, hogy előre nem tudtam milyen színben fog érkezni, de nagyon kellemes meglepetés volt számomra a véleményem szerint egyik legszebb furnér a Silver Eucalyptus ):

Zenei élmények:

Nehéz bele kezdenem, mert az egy hónap alatt folyamatosan pörögtek a zenék nálam, a rendszer jónéhány eleme az idei budapesti 19. Hifi Show-n is részt vett, utána pedig otthon nyugodt körülmények között hol egyedül, hol pedig társaságban hallgathattam őket. Így olyan élmény mennyiség gyűlt össze, hogy nehéz feladat eldönteni melyik végéről fogjam meg az élménybeszámolót. Előkeresem ilyenkor a jegyzeteimet, mert mindig felírom ami az adott pillanatban eszembe jut, beugrik az éppen hallottakról. Csak néhány pillanatot tudok kiragadni a sok száz meghallgatott muzsikából.

A Harbeth-eket beállításukat követően elkezdtem járatni. Nem szorultak rá, de ettől függetlenül ezt mindig megcsinálom minden hozzám tesztre érkező készülékkel. A bejáratást követően elkezdtem hallgatni a kedvenc zenéimet, itt volt az a pillanat amikor teljesen ledöbbentem. A zenehallgató szobám körülbelül 22-24 m2, és kicsit nagyobb belmagassággal, ferde tetővel, sok elnyelővel és diffúzorokkal. Azt tudom mondani, viszonylag normálisnak tekinthető az akusztikai környezet, sehol nincsenek túlzó kiemelések, vagy elnyelések a szobában. Ettől függetlenül a sok tesztelt hangsugárzó közül kevés volt az, aminél éreztem az átütő erőt. Ez volt az első benyomásom a Harbeth-ekkel kapcsolatban, hogy egyszerűen megdöbbentő volt ahogy egy kicsit is hangosabbra vettem a rendszert, mindenféle torzítást nélkülözve hatalmas erőket mozgatott meg a szobában. Abszolút hozta nekem sok számnál a koncertélményt, előtte ilyenre nem nagyon emlékszem. Mindezt úgy tette, hogy nem visítottak a magasak, nem ugrált előre a mélyhangszórók membránjaival együtt a hangsugárzó. Érdekes tapasztalat volt, hogy az előzetes várakozásoknak megfelelően a kabinet viszont megmozdult, rezgett folyamatosan az állvánnyal együtt, ha az ember rátette a kezét ez egyértelműen érezhető volt. Más hangsugárzók sziklaszilárdan álltak, még magasabb hangerőn sem nagyon lehetett érezni semmit. Itt a Harbeth-ek esetében egyértelműen még közepes hangerőn is. Lenyűgöző technikai bravúr ez, hogy ilyen paraméterek mellett botrányosan szólna egy átlag hangsugárzó, erre csak a BBC dobozok képesek, rezegnek de a kapott hang kristálytiszta.

Az első zene amit meghallgattam az Al di Meola, John McLaughlin, Paco de Lucia : Short Tales of the Black Forest koncertfelvétele volt (bár erről nagyjából elmondható, hogy ahány felvétel annyi féle zenét játszanak, improvizálnak). A hangfalak mintha ott sem lettek volna, ahogy ültem a kis fotelemben, kitámasztottam a fejem és becsuktam a szememet és hallgattam ahogy a két gitáros egymás kedvéért ZENÉL. Lemásztak a hangsugárzókról, a közönség elől, néha innen néha onnan egy-egy elégedett bekiabálás a soraikból. A két gitáros pedig pengette a húrokat, itt elsősorban a mikrodinamikai elemeket sasoltam, amire a gyors gitárjáték rendkívül jó lehetőséget szolgáltatott. A Harbeth-ek keményen állták a sarat, csak annyit jegyeztem fel magamnak anno „ilyen középtartomány nincs is” ... ez sok mindent elárul, még magasabb árkategóriában is kemény ellenfél a Harbeth középtartománya, és igazából egy szám meghallgatása is elég volt nekem arra, hogy megértsem miért szeretik annyian a Harbeth-eket és miért alakult ki akkora nemzetközi rajongótábora a márkának. Ahogy a 4. perctől elkezdik a Rózsaszín Párduc filmzenéjét becsempészni a játékukba, egyszerűen fenomenális. Nem véletlen, hogy a második meghallgatott zene is ugyanez a szám volt :) 

A következő amit aznap meghallgattam Szabó Gábor – The Beat Goes On című számát, ezúttal egy 1967-es előadásban. Itt már elkezdtek dorombolni a mélyhangok is. Ebben is egy picit váratlant húzott a két nagymonitor. Arra számítottam, hogy a két 300mm-es tányérból folyamatosan folyik ki a mélyhangok áradata, és azt is a lágyabb hangkarakterből kapom majd. Teljesen rácáfoltak az előzetes elvárásomra, hihetetlenül feszes és gyors mélyekkel operál a két hangsugárzó, egyáltalán nem ömlengő például egy nagybőgő játéka. Kellemes meglepetés volt számomra.

Érdekesség, hogy a gyártó ajánlása az, hogy a védő szövet legyen hallgatás közben rajta a dobozokon. Erre egy Harbeth tulajdonos hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök neki. Úgyhogy a fotók kedvéért vettem le őket, egyébként hallgatni nagyrészt szövettel együtt hallgattam.

Mivel az átvételüket követő napokban a már említett Hifi Show elvitte az időm jórészét, és az ezzel együttjáró napi 12 óra zenehallgatás is, pár napot utána hagytam pihenni őket.

Egy érdekes zenével folytattam a megkezdett sort, mivel folyamatosan kihangsúlyoztam a kiváló középtartományt, mivel is lehetne ezt a legjobban demonstrálni mint az emberi énekhangokkal? A választásom így elsőnek a The King Singers : Money Money c. művére esett. Itt a hangszereket maguk az énekesek jelentik. Ennyit jegyeztem fel magamnak: „Fenomenális, parádé”. Ahogy az egyes énekesek jól elkülönítve megjelentek, lenyűgöző élmény volt hallgatni. Kapkodtam a fejemet, melyik énekes éppen mikor lép be játékával. Biztosan nagy szerepe van a felvételnél a hangmérnöknek és mikrofonozásnak, itt ez valószínű mesterien lett megoldva. Egy tökéletes egésszé gyúrta a két monstrum az előadást, leesett állal figyeltem magam elé. Ugyanezt az élményt hozta elő a What matters by Sara K. albumról a Johnny’s Garden című szám. Ugye először illett volna a hölggyel kezdenem, de most itt az udvariasság hiányából adódó helycsere a két szám között talán még jobban kihozta a kontrasztot a fülemben. A hölgy szinte bele énekelt a fülembe, igazán megható előadás volt. Ugyanez mondható el Lorna Hunt : Long Hard Road nótájáról, aminek a címe alapján valami melankólikus nótát várnánk, számomra igazán energizáló hatása volt, teljesen bevont az előadásba.

Még egy érdekesség volt, ez pedig az alacsony hangerőn is jelenlévő dinamika tolmácsolása. Szerintem egy audio rendszer egyik legnehezebb feladata (a heavy metal-on kívül) az, amikor alacsony hangerőn is produkálnia kell minden egyes finom részletet, jelen kell lennie a hangszerek és énekhangok erejének, nem összemosva mindent egy masszává. Ezt az M40.2-vel meg is kapja a tulajdonosuk.

Összességében arra jöttem rá, hogy ezek a hangsugárzók teljesen magukkal ragadják az embert, amit utána nagyon nehezen enged el (haj haj, én hogyan fogom :D ). Ahogy fentebb már említettem, szemernyi kétség nincs bennem ha valaki azt mondja neki ezek a világ legjobb hangsugárzói. Abszolút megérteném. Talán egy kivetnivalót találnék bennük, de ezt is csak azért mert valamit már keresni szeretnék, az pedig az, ami szintén legendás velük kapcsolatosan: a 86dB érzékenységük (ezt nevezhetjük nyugodtan érzéketlenségüknek is :) ). Nagy kanállal tudják habzsolni a Wattokat, Ampereket, kiszipolyozva az erősítő minden tartalékát. Emiatt rendesen meg kell kínálni őket teljesítménnyel, akkor viszont olyan előadást nyújtanak, amik lehet évtizedekre összekötik a hifistát a Harbeth nagymonitorokkal.

Köszönöm, hogy elolvastad!

wittao

 

Kis kiegészítés: a 19. Hifi Show-n a nagy Harbeth-ek

(a rendszer annyiban tért el a nálam otthon levőtől, hogy meg volt spékelve 1-2 igazi hifis csemegével, mégpedig:

 - hangfalkábel:   Nordost ODIN

 - analóg összekötő:  Nordost ODIN XLR

 - virtuális földelődoboz:  ENTREQ Olympus Tellus

 - digitális kábel:  ENTREQ Atlantis Infinity USB

 - digitális kábel:  ENTREQ Atlantis Infinity AES/EBU )

Szólj hozzá

core audio entreq gryphon WP audio állvány harbeth 40.2